A lezárt motor és szivattyú egy egységként működik
Egy merülő szennyvízszivattyú az elektromos motort és a hidraulikus részt egy szorosan{0}}kapcsolt egységben helyezi el. A motor el van zárva a környező szennyvíztől, tengelye közvetlenül az alatta lévő járókerékhez csatlakozik. Mivel a szivattyú bemeneti nyílása már a folyadék felszíne alatt van, a hidraulikus szakaszt indítás előtt feltöltik. Nincs szükség külön szívócsőre a levegő eltávolításához a rendszerből, vagy a kézi feltöltésre, amely általában sok felületi centrifugálszivattyúhoz kapcsolódik.
A MISLIER WQ szerkezeti kép jól mutatja a fő útvonalat. Az áram a merülőkábelen keresztül jut be. A motor a felső hengeres részt foglalja el. Alatta a tengely és a csapágyak tartják a forgó szerelvényt. Alul található a járókerék, a szivattyúház, a bemeneti tartó és az oldalsó nyomócső. A vágómodellek késsel és vágólapáttal vannak ellátva a szívónyílás közelében, míg a rozsdamentes WQ(D) ugyanazt az általános elrendezést használja a rozsdamentes konstrukcióban.
A kompakt forma két feladatot rejt. A motor az elektromos energiát forgássá alakítja, a hidraulikus rész pedig ezt a forgást áramlássá és emeléssé. Az erős motor nem tudja kompenzálni az eltömődött átjárót vagy az elégtelen hidraulikus teljesítményt.
Az elektromos áramtól az áramlásig és a fejig
Amikor a vezérlőpanel vagy az úszókapcsoló indítójelet küld, az áram áthalad az állórész tekercsén, és forgó mágneses mezőt hoz létre. Ez a mező forgatja a rotort. A forgórész, a tengely és a járókerék egy egységként forog, csapágyakkal támasztva, amelyek a tengelyt egy vonalban tartják radiális és axiális terhelés alatt.
A szennyvíz az alsó szívónyíláson keresztül jut be a járókerék szemébe. A járókerék lapátjai felgyorsítják a folyadékot és kifelé irányítják. Ahogy a folyadék elhagyja a járókereket, a szem közelében egy alacsonyabb nyomású -tartomány marad, így folyamatosan több szennyvíz juthat be. A járókerék körül a tekercs{4}}alakú szivattyúház összegyűjti a gyorsabban-mozgó folyadékot, elvezeti a kiömlés felé, és sebességének egy részét nyomássá alakítja.
Az áramlás azt írja le, hogy mennyi folyadék mozog egy adott idő alatt. A fej azt írja le, hogy a szivattyú mennyi energiát ad az egyes folyadékegységekhez, általában folyadékoszlop méterében fejezik ki. A szivattyú nem szállítja automatikusan minden körülmények között egyszerre a modellkódjában feltüntetett térfogatáramot és emelőmagasságot. Az igazi működési pont az, ahol a szivattyú görbéje találkozik a függőleges emelés, a csőhossz, az átmérő, a könyökök, a szelepek és a nyomószint által létrehozott ellenállással.
Egy kisebb vagy hosszabb nyomócső nagyobb súrlódást okoz, így egy működő szivattyú még mindig sokkal kevesebbet szállíthat, mint a katalógusban előírt mennyiség. Ugyanez a hidraulikus elv vonatkozik a kis WQ egységekre és a nagy projektszivattyúkra is.
Tömítések, csapágyak és hűtés védik a motort
A szennyvíznek a motortéren kívül kell maradnia, amíg a tengely tovább forog. A kábelbevezetés tömíti az elektromos csatlakozást felül. A statikus O{2}}gyűrűk és tömítések tömítik az illesztéseket a házban. A forgó tengely körül a mechanikus tömítés felületei egymásnak futnak, hogy ellenőrzött akadályt képezzenek a hidraulikus rész és a motor között.
A katalógus szerint a mechanikus{0}}tömítési alkatrészei rozsdamentes acélt használnak szilícium--karbid és volfrám{2}}karbid anyagokkal. A kemény tömítési felületek ellenállnak a kopásnak, de a csiszolószemcsék, a szárazonfutás, a vibráció, a sérült csapágyak és a nem megfelelő kémiai anyagok mégis lerövidíthetik a tömítés élettartamát.
Sok merülő szennyvízszivattyú két mechanikus tömítést használ, köztük egy olajjal{0}}töltött kamrával. Az olaj keni a tömítési felületeket, és újabb akadályt ad. A pontos elrendezés típusonként eltérő, ezért a karbantartást a kiválasztott szivattyú rajza szerint kell követni, nem pedig egy általános diagramot.
Hagyományos nedves{0}}gödör kialakításnál a motor hője a burkolaton keresztül a környező folyadékba jut. A hűtés akkor is a megengedett szint alá csökkenthető, ha a járókerék még mindig vízzel érintkezik. Egyes speciális szivattyúk hűtőköpenyt használnak alacsony-szintű vagy száraz telepítéshez, de ezt a képességet meg kell erősíteni.
A vágószivattyú a bemenetet változtatja meg, nem a centrifugális elvet
A szabványos WQ megkísérli a szilárd anyagokat átvezetni a hidraulikus járatán. A GNWQ vagy ASWQ vágószivattyú egy méret-csökkentési fokozatot ad a bemenetnél. A katalógus robbantott nézete a forgó vágóelemet és az álló vágólemezt mutatja a szivattyú járata előtt. Az ezt a területet elérő puha rostos anyagot rövidebb darabokra nyírják, mielőtt a tengely vagy a járókerék köré tekeredne.
A vágási művelet után a járókerék továbbra is végzi a szivattyúzást. Felgyorsítja a keveréket, és a burkolat a kiürítéshez vezeti. A vágás és a szivattyúzás ezért össze vannak kötve, de különböző funkciókat látnak el. Egy elkopott vagy sérült vágó még akkor is csökkentheti a szálkezelési teljesítményt, ha a motor és a járókerék továbbra is normálisan forog.
A vágóhézag számít. A túl nagy hézag miatt az anyag meggörbülhet vagy tekeredhet a nyírás helyett; a nem megfelelő érintkezés hőt, zajt és túlterhelést okozhat. A vágóelemek ellenőrzése ezért a hidraulikus karbantartás része.
A kemény idegen tárgyak a tervezett működési elven kívül maradnak. A szennyvízvágót elpusztítható hulladékhoz tervezték, nem fémhez, kövekhez vagy vastag merev alkatrészekhez. A helyszíni átvilágítás és a felhasználók oktatása továbbra is számít, különösen ott, ahol a szennyvíz nyilvános illemhelyekből, gyárakból vagy építési területekről származik.
Folyadékszint, telepítés és vezérlők fejezik be a folyamatot
A szivattyú csak egy részét képezi a működő szennyvízrendszernek. Egy szintmérő eszköz jelzi, hogy mikor kell elindulni és leállni. A visszacsapó szelep megakadályozza, hogy a vízoszlop a leállás után visszatérjen a nyomócsőben. Az elválasztó szelep lehetővé teszi a karbantartást. A duplex állomáson a vezérlő váltogathatja a szivattyúkat, elindíthatja a második egységet magas beáramlás esetén, és magas szintű -szintű riasztást jelezhet, ha a szint tovább emelkedik.
Egy szabadon álló-szivattyú a támasztékán nyugszik, és egy tömlőhöz vagy csőhöz csatlakozik. Egy automatikus-csatlakozó szivattyú halad a vezetősíneken, és tömít a nyomóalaphoz. Az eltávolításhoz használja az emelőláncot, soha ne az elektromos kábelt, amely megsérülhet a belépési pontján.
A katalógus telepítési oldala függőleges és vízszintes működést is mutat bemerített szivattyú mellett, és hibásnak jelöli a részben szabadon lévő működést. Ezt az ábrát a modell minimális szintjével és hűtési követelményeivel együtt kell olvasni. Nem elég, ha a beömlőnyílás önmagában víz alatt marad.
Normál ciklus során a szint eléri a kiindulási pontot, a szennyvíz áthalad a kiömlőn, a szint leesik és a szivattyú leáll. Ha a motor jár, de a szint alig változik, ellenőrizze a nyomóutat, a tényleges magasságot, a bemenetet és a járókereket. Ha a védelem kiold, ellenőrizze az áramerősséget, a szigetelést, az eltömődést és a csapágyakat az ismételt visszaállítás előtt.
A kezdeti ajánláshoz adja meg az áramlást, a teljes emelést, a cső útvonalát, a szennyvíz leírását, a szilárdanyag- és rosttartalmat, a hőmérsékletet, a tápellátást és a telepítési rajzot. Ezek az adatok lehetővé teszik, hogy a szivattyút és a berendezést egy rendszernek tekintsük.