Merülő szennyvízszivattyú telepítése: szabadon-álló vagy automatikus-csatlakozás?

Két azonos átfolyású, magasságú és motorteljesítményű szennyvízszivattyú nagyon eltérő karbantartási munkát végezhet, ha eltérően vannak beépítve. A sekély olajteknő aljára helyezett kis szivattyú könnyen eltávolítható kézzel. Ugyanez a megközelítés kényelmetlenné és nem biztonságossá válik, ha a szivattyú nehéz, a nedves kút mély vagy a nyomócső merev.

A legtöbb nedves{0}}kútprojekt ezért vagy szabadon-álló telepítést, vagy automatikus-csatlakozós telepítést használ. Mindkettő jól működhet, ha a szivattyút, a csővezetéket, a vízszintet és a hozzáférési feltételeket együtt veszik figyelembe. A helyes választás kevésbé a címkén múlik, hanem inkább azon, hogy milyen gyakran kell eltávolítani a szivattyút, hogyan van elrendezve a nyomóvezeték, és mennyi állásidőt tud elviselni a helyszín.

Egy szabadon álló-búvárszivattyú-telepítésnél a szivattyú közvetlenül a gödör alján található talpon, tartógyűrűn vagy lábakon helyezkedik el. A nyomócső rugalmas tömlőhöz, gyorscsatlakozóhoz vagy egy kivehető csőszakaszhoz csatlakozik. A szivattyút függőlegesen lánccal vagy jóváhagyott emelőeszközzel emelik, miközben a tápkábel külön marad, és nem hordoz mechanikai terhelést.

Ez az elrendezés általános a hordozható vízelvezetésnél, az ideiglenes bypass munkálatoknál, az építkezéseknél, a kis szennyvízaknáknál és az olyan alkalmazásoknál, ahol a szivattyú elég könnyű a biztonságos kezeléshez. Általában kevesebb rögzített alkatrészt igényel a nedves kút belsejében, így a kezdeti beépítés egyszerű és gazdaságos lehet. A szivattyú egy másik helyre is áthelyezhető, ha a tömlő és az elektromos csatlakozás lehetővé teszi.

A korlátozás a szervizelés során jelenik meg. Ha a nyomócsatlakozás a vízszint alatt van vagy nehezen elérhető, előfordulhat, hogy a technikusnak le kell ürítenie a gödröt, le kell választania a tömlőt, vagy be kell lépnie egy zárt területre, mielőtt a szivattyút eltávolítaná. A rugalmas tömlőt alá kell támasztani, hogy ne törjön meg, ne rezegjen túl erősen, és ne húzza ki a szivattyút a helyzetéből. A szivattyú alapjának stabilnak és leülepedett szilárd anyagoktól mentesnek kell maradnia. A közvetlenül az iszapba helyezett, szabadon álló szivattyú elveszítheti a bemeneti hézagot vagy megdőlhet működés közben.

A szabad-állás nem azt jelenti, hogy ellenőrizetlen. A szivattyúnak továbbra is meghatározott helyre, megfelelő szívótávolságra, biztonságos nyomócsatlakozásra és elegendő helyre van szüksége a szintszabályzó szabad mozgásához. Az emelőláncot az emelőszemhez kell rögzíteni, soha nem a kábelhez vagy a nyomótömlőhöz.

A vizes kút tetejéről egy vagy két vezetősín mentén egy automatikus-csatlakozó szennyvízszivattyút engednek le. A szivattyún található vezetősaru egy rögzített nyomócsatlakozáshoz kapcsolódik, amelyet gyakran automatikus-csatlakozóaljzatnak vagy nyomókönyöknek neveznek, és a kút nedves-padlójához van rögzítve. Amikor a szivattyú eléri az aljzatot, a csatlakozás a tervezett illeszkedési felületeken és a szivattyú illeszkedési erején keresztül tömít. A nyomócső állandóan csatlakoztatva marad az alaphoz.

A fő előny a szolgáltatáshoz való hozzáférés. A szivattyú emelőláncával felemelhető anélkül, hogy a technikus leválasztaná a merülő nyomócsövet. Ellenőrzés után ugyanazon a sínek mentén leengedhető és visszahelyezhető üzemi helyzetébe. Ez értékes önkormányzati állomásokon, kereskedelmi épületekben, gyárakban és más állandó létesítményekben, ahol a szivattyú nehéz, a gödör mély vagy a megszakítást rövidre kell tartani.

A vezetősínek igazító elemek, nem emelőeszközök. Ezeknek egyeneseknek, párhuzamosaknak kell lenniük, és megfelelően rögzítve kell lenniük a felső konzolhoz. Az emelőláncnak megfelelő munkaterheléssel kell rendelkeznie, és úgy kell elhelyezni, hogy ne szennyezze a kábelt, az úszókapcsolókat vagy a csővezetéket. Az alapkönyöknek vízszintes, erős alapozásra van szüksége, mert a rossz beállítás megakadályozhatja a szivattyú megfelelő elhelyezkedését, és szivárgást, vibrációt vagy nehézséget okozhat az eltávolítás során.

Az automatikus-csatlakozórendszer kezdetben többe kerül, mivel hozzáadja az alapot, a vezetősíneket, a felső konzolt, a vezetőpapucsot, az emelőláncot és a rögzített csőrendszert. Pontos polgári és mechanikai méreteket is igényel. Ez a többletmunka általában akkor indokolt, ha a gyorsabb eltávolítás, a csökkentett nedves-kútba való bejutás és az ismételhető újracsatlakozás fontos.

A szivattyú mérete csak egy része a választásnak. Vegye figyelembe a nedves-kút mélységét, a hozzáférési nyílást, a szivattyú tömegét, a szervizelés gyakoriságát, a csőelrendezést, a készenléti kapacitást és a helyszínen elérhető szaktudást. Előfordulhat, hogy egy hozzáférhető aknában lévő kompakt szivattyúhoz nincs szükség teljes vezetősínrendszerre-. Egy mélységi szennyvíztelepen lévő nagyobb szivattyú nem függhet attól, hogy a technikusok minden alkalommal elérjék a víz alatti karimát, amikor szervizre van szükség.

A vízszint fontos üzemi feltétel. Sok szabványos merülő szennyvízszivattyú a környező folyadéktól függ a motor hő eltávolításához. Leállási szintjüknek a gyártó által megadott folyamatos -futási szint felett kell maradnia. A dedikált hűtőköpennyel vagy jóváhagyott szárazon{4}}telepítési tervvel rendelkező szivattyú működhet szabadon álló motorral is, de ezt a képességet a pontos modellnél ellenőrizni kell. A merülőképesség önmagában nem jelenti azt, hogy minden szivattyú folyamatosan működhet alacsony vízszint mellett.

Az indítási, leállítási és magas{0}}szintű vezérlőket úgy kell elhelyezni, hogy a bemeneti nyílásból származó turbulencia ne okozzon instabil kapcsolást. Elegendő szétválasztásra van szükségük ahhoz, hogy megakadályozzák a gyors kerékpározást, miközben megőrzik a szükséges motor alámerülést. A bejövő szennyvíz nem érheti közvetlenül a szivattyút, a kábelt vagy az úszót. Ahol két szivattyú van felszerelve, a vezérlőknek támogatniuk kell az üzemi/készenléti vagy váltakozó üzemmódot, és külön magas szintű riasztási pontot kell hagyniuk.

A nyomócsöveknek tartalmazniuk kell a rendszer kialakítása által megkövetelt szelepeket és támasztékokat. A visszacsapó szelep leállítás után korlátozza az ellenirányú áramlást, míg a szigetelőszelep lehetővé teszi a szervizelést a teljes nyomócső leürítése nélkül. Ezeket az alkatrészeket biztonságos, száraz helyről kell megközelíteni, amikor csak lehetséges. A cső súlyát és a reakcióerőket a megfelelő támasztékoknak kell viselniük, nem pedig a szivattyúházon vagy az automatikus tengelykapcsolón.

Az első használat előtt ellenőrizze a kábel állapotát, a földelést, a védelmi beállításokat, a szigetelési ellenállást és a háromfázisú szivattyú forgását. Győződjön meg arról, hogy a nedves kút tiszta, a szivattyú megfelelően illeszkedik, a vezetősínek rögzítve vannak, és a szintszabályozók szabadon mozognak. A próbaüzem során figyelje meg az áramot, a zajt, a rezgést, a nyomó áramlást és a vízszint változását. Egy rövid telepítési ellenőrzés sok olyan hibát megelőz, amelyek egyébként a szivattyút terhelnék.

A projekt felülvizsgálatához készítse elő a szivattyú munkapontját, a folyadékkal és szilárd anyagokkal kapcsolatos információkat, a nedves{0}}kút rajzát, a padló magasságát, a hozzáférési nyílást, a kiömlés méretét és irányát, a tápellátást és a vezérlési sorrendet. Ezekkel az adatokkal a beszállító meg tudja állapítani, hogy egy szabadon álló szennyvízszivattyú-vagy a szennyvízszivattyú vezetősínrendszere a megfelelőbb, és biztosíthatja a megfelelő telepítési tartozékokat.